Hat(IR)e!

 Ha nem is veszem minden pillanatban eszre de sajnos folyamatosan csorgok lefele, es nem tuom miert van igy. Neha mint most is amikor megallok szamot vetni csak azt latom hogy megint kicsit lentebb vagyok mint ahonnan nagy lendulettel el akartam indulni felfele. Tavaly ilyenkor kis loketet adott az hogy kitalaltam hogy fozzek amiert ugyan hatalmas arat kellett fizetnem: tobb mint egy fel evig voltam tavol a szerelmemtol. Boldogan es feltoltodve vartam a pillanatot amikor magamhoz olelhettem Alinat a repteren es remennyekkel telve vagtam bele a munkakeresesbe, remelve hogy eleg penzt kereshetek ahoz hogy Alina vegre kilephessen a szar melojabol ahol csak kihasznaljak es semmibeveszik vagy, hogy egy melegebb, baratsagosabb orszagba koltozhessunk. Persze megbuktam.Megint. Most megint itt vagyok kilatastalanul elvesztegetve egy evet ugy mint ha megsem tortent volna. Mikor visszanezegetem a kepeket azutan hogy orulok nekik mindig szomorusag tolt el mert meglatom a datumot: 2010, amire mindig a kovetkezo a kerdesem: hol voltunk 2011-ben? es a valasz mindig ugyanaz: sehol mert en magyarorszagon voltam o meg egyedul irorszagban...es mindezt semmiert! Ilyenkor a sok kis negativ dolog ismet hatvanyozottan felerositi egymast.....csalad vagy a baratok hianya vagy az elvesztett szeretteke. A legroszabb az egeszben az hogy a tervek megvannak es nagyon szepek es jok csak a hozzajuk vezeto ut egyenlore lathatatlan. Mintha minnel jobban akarnam annal nehezebb lenne elerni. Nem akarok sokat csak azt hogy vegre elkezdhessuk kozos eletunket biztonsagban es jo hangulatban egy csaladkent. De a dolgok jelen allasa szerint ez nem csak nagy keres hanem egyenesen megoldhatatlan. Nem rajtunk mulik!!!! Mintha a vilag eskudott volna ossze ellenunk.